X. Kőtelek terepautó találkozó, aug. 10-11.

Guminyúl beszámolója

Sziasztok!

Elérkezett a nagy nap és a megbeszéltek szerint összegyűltünk a budakalászi Cora parkolójában péntek reggel 10 óra körül, (vagy egy kicsit később). El is indultunk konvojban az M0 felé. Na, Répa örült is nagyon, mert kb. 10 km után durrdefektet kapott a tréler. Jack, emelő, kerékcsere, irány tovább. A Boros Team jól elhúzott, mire találtunk egy kutat, ahol tudtunk még pár légkört fújni a tréler gumijaiba, így már talán kibírja Godzníva súlyát - gondoltuk. Le is értünk gond nélkül úgy 14:00 felé. Meglepetésünkre mi voltunk az elsők, majd szép lassan megérkeztek Boros Tomiék és Jokkáék is. Bandi kicsit késett, mivel ő még szerelt egy kicsit. Elkezdtünk tábort verni, szépen kialakítottunk mindent és előkerültek a doppingoló szeszes italok is. Meg is lett az alaphangulat, kezdődött az autóteszt, árok, földút, aszfalt, ki-kivel hol - ez már szabadon választott volt. Elmentünk az eligazításra, elmondták a játékszabályokat, kihúztuk a rajtszámokat és megkaptuk az itinert. Jómagam egy új, de remek navigátorral indultam (Tech) és nem bántam meg. Egyedül a végét tévesztettük el, de ott már nem volt érdekes.

Az éjszakai verseny izgalmasan indult, az első spec ment mindenkinek, bár Hariék keményen kezdtek, de szerencsére a potyautasok (Timi és Trixy) ekkor megszöktek. Ezután egy hidas résznél bolyongtak egy kicsit, itt valamiért Hariék lecsúsztak az útról és olyan szerencsétlenül jött ki a lépés, hogy dobtak egy hátast. Az autó kicsit roncsolódott, de ők is rendesen összeverték magukat, volt mentő is, de ők nem mentek be velük. A nagy ijedtség ellenére kisebb csapatokban tovább folytattuk a versenyt. Bolyongtunk egy darabon, jó pár Kp pontot észre sem vettünk, de jött a második spec, itt is izgultunk kicsit, de sikeresen vettük. Secam és mi, meg még páran, tovább kerestük a helyes utat, közben láttuk, ahogy a táborban gyűlnek az autóink, ki-ki javítgatott még egy kicsit és aki tudott, indult tovább. A következő tkp is izgalmas volt, de ezt is sikeresen vettük. Közben volt némi bolyongás, kis csörlőzés egy árok átlépésénél, ugyanis nem minden autó tudott 1,5 m-t átlóban átlépni. Szépen gyűjtögettük a kp pontokat, volt, hogy fára másztunk, bokor alá bújtunk. Sokan gondolják, mi lehet olyan nehéz az Alföldön, hát volt izzadás azért, többen megsúgták: ezek inkább profi pályák voltak. Olyan 03:00 körül érkeztünk a 3.-4. spec-hez, na a 3. izgalmasan indult egy szinte függőleges fallal és a vége is olyasmi volt. Nagy szerencsére sötét volt, így nem fogtuk fel igazán, hová is akarunk menni. Sajna Secam első féltengelye elreccsent a kijövetelnél, ő így feladta a további kemény terepet. Mi bátran nekiindultunk és itt is kijöttünk, szinte repültünk kifelé. Most már egyedül indultunk tovább a 4. spec-hez. Itt körülnéztünk, - nem vészes, gondoltuk - csakhogy tele volt átlós, ravasz kanyarokkal. Na itt el is hagytuk az egyik hátsó rugót, de teljesítettük ezt a spect is. Emelő elő és összeraktuk az autót, irány a cél! Mivel a métereket csak saccoltuk, az utolsó pár kilométert a falun keresztül tettük meg. Be is értünk 04:20-ra. Na gondoltuk már mindenki alszik, de nem, csak a sebesültek és a mentőcsapat (Répa) pihent, a többiek még autóztak. Mi is pihenni tértünk, de részemről nem sok sikerrel. A reggel álmos volt mindenkinek, de jó pár kávé megoldotta a helyzetet. Vártuk a reggeli eligazítást és elkezdődött a nappali triál. Itt mi hamar megoldottuk az autónk gondját, mert az első pályán sikerült a hossztartót ketté hajtani, így nem kellett tovább mennünk. Talán szerencse a szerencsétlenségben, hogy sok autó felborult a pályákon, köztük Boros Tomiék is, de ők csak azzal voltak elfoglalva, hogy készült-e fotó vagy videó a borulásról, mi meg azon voltunk, hogy minél hamarabb visszaborítsuk őket. Sajnos Bandibá' nagyon kicsavarta a pajesz hátsó futóműét, így ő sokat nem tudott autózni, Jokkáék viszont olyan ügyesen és pontosan autóztak, hogy el is hozták a 3. helyet. Gratula nekik itt is. Józan Zoli a Cherokee kormánya mögött már nem volt nagyon józan, de végig autózott baleset nélkül mindenhol (bár ez néha nem volt egyértelmű!). Boros Gabi a quaddal olyan ügyesen manőverezett, hogy kupák tömkelegét hozta el. Mi szombat délután megindultunk hazafelé Hariékkal, kicsit fáradtan, de biztonságban hazaértünk, a többiek még maradtak és vasárnapig mulattak.

Ez a hétvége is felejthetetlen volt és remélem lesz még ilyen verseny. Köszönet a szervezőknek és a falunak, hogy elviselt ezen a hétvégén jó pár hozzánk hasonló terepjáró őrültet.